Mátrabérc

Péntek délután busszal mentünk Gergellyel Sirokra. A szállásunk az iskola tornatermében volt. Rég aludtam földön, hálózsákban, és most sem éreztem úgy, hogy ezt rendszeresíteni kéne... :) Fél ötkor keltünk, páran még korábban. Hajnalban elég hideg volt a tornateremben, az utolsó órát inkább forgolódással töltöttem, mint alvással. Épp elég volt az egy óra arra, hogy mindent összepakoljak, reggelizzek. Busszal kimentünk a vasútállomásra, onnan rajtoltunk. Rövidnadrág, egy hosszúujjú, és egy rövidujjú póló volt a menetfelszerelés. Na, meg a hátitáska, benne 2l izotóniás innivaló, energiaszeletek, gélek és a túrabot.
Hatkor rajt. Persze ez a túra is emelkedővel kezdődik... Mondjuk mi mással kezdődhetne a Mátrában? :) A Kékesig szinte csak emelkedik, néha megszakítva egy kis lejtővel, hogy annál többet lehessen megint felfelé menni. :) A túrabot segít a tempó megtartásában az emelkedőkön. Hamar megizzadok, sok lesz a két réteg felülre, de lusta vagyok megállni. Így a saját frissítőmből sem eszem az első három órában. Nem hiányzik, csak egy kis sós. Elszoktam az izotóniás italok édes, émelyítő ízétől. Egyszer utolérem Gergelyt, jól le is szidom. :) Úgy beszéltük meg, hogy már csak a célban találkozunk. Elszorította a jobb lábfejét a cipőfűzővel, ezért lassult. Miután felvilágosítottam, és rendbe rakta, el is lépett tőlem. Kékeshez közeledve némiképp veszítettem a tempómból, de még szintidőn belül odaértem (3h 26min 43sec, 20.1km). Itt elment tíz perc a frissítéssel.
Tovább indulva meredek, sziklás ösvényen haladtunk lefelé. Sikerült is öt percen belül kétszer kificamítani a bal bokám. :( Míg az első még nem volt olyan vészes, a másodikra már többen is megálltak, hogy tudnának-e segíteni. Szerencsére lépni tudtam, megállni meg nem szeretek, mert, ha kihűl a szalag, és bedagad a bokám, sokkal rosszabb elindulni vele. Folytattam a kocogást, először elég féloldalasan, sántikálva, majd normálisabban futva, gyalogolva, de a sebességem visszaesett. Amúgy sem volt hatalmas, de a szintidőre jó voltam. Viszont ez a plusz hátráltató tényező nem fért bele. Elmentem még Galyatetőig (5h 20min 30sec, 29.8km), ahol szépen leültem, és kényelmes falatozásba kezdtem a frissítőasztalról. Még négyen jöttek mögöttem, közülük egy folytatta, de valszeg ő sem ért már be a futóverseny szintidején belül. Viszont a teljesítménytúrát teljesítette, ami szintén fontos sok túrázónak. Én nem akartam jobban rásérülni a bokámra. A Mátrabérc egyenlített. Inkább kipihentem magam, elvittek a célba autóval, ott napoztam egy hatalmasat a gyönyörű időben, megvártam Gergelyt, aki 9h 39min alatt teljesítette a futóversenyt! Illetve Tóth Ervin RKC-t is, aki 9h 35min alatt nyomta le a túrát, immár nagyon sokadjára! Gratula mindkettőjüknek! Nem mellékesen a futóverseny nagyszerűen volt szervezve. Az út kiválóan volt jelölve. A három frissítő a sajáttal együtt elég erre a távra.
Konklúzió: 30km-nél nagyobb távra jelenleg nem vagyok alkalmas. Fejben sem igazán, nem csak fizikailag. Ezért a tervezett májusi százasokat elfelejtem, majd jövőre, felkészültebben. Addig inkább alulról építkezek felfelé. :) A vasárnapi pihenőnek köszönhetően, ma pedig már folytatom is az edzéseket.

Itt a szintrajz Galyatetőig, és a pulzusgörbém:

Ricsi