Triathlon VB - Age Group

Véget ért a Triatlon Világbajnokság budapesti zárófordulója. Kollégám júniusi rábeszélésére :), az olimpiai távon indultam: 1.5km úszás, 40km bringa, 10km futás. Korosztályonként volt indítás, öt éves bontásban. A mi korosztályunk volt az egyik legnépesebb a 120 nevezővel. Az egész hétre visszanézve, nagyon drukkoltam, hogy bejöjjön a kellemesebb időjárás a mai napra. A hideg (14.9°C) Dunát leszámítva, a külső hőmérséklet, szél, mind ideális volt. Reggel 6:30 előtt már a Kopaszi-gáton voltam, meglátogattam a depóba tegnap este berakott kerékpárom, és letettem mellé mindent, ami a kerékpáros pályára, illetve a futásra kell. Majd vártam Adrit, és a 7:30-as rajtot. Adrinak odaadtam a táskát a tiszta ruhákkal a végére, majd regisztráltam az időmérő-chip-emet, és lementem a rajtterületre. Itt már szépen, neoprénbe beöltözve álldogált szinte mindenki. Én kölcsönkaptam egy búvárruhát, amit utólag is nagyon köszönök. Utálom a hideg vizet, és az úszást se szeretem kimondottan... Végül 111-en álltunk rajthoz, tehát mindegy volt a létszám. :)
Egy perccel a rajt előtt ugrottunk be a Dunába, és foglaltuk el a rajtpozíciókat a stégbe kapaszkodva. Mintha tűvel szurkálták volna a lábfejem, úgy égette a hideg víz. Elindultunk, és az arcom is csatlakozott a lábfejemhez. :) Majd a légzéssel voltak gondjaim. Az első 2-300m-en, mintha beszűkült volna a tüdőm, alig kaptam levegőt. Csak zihálva tudtam lélegezni, nem volt meg a szép, nyugodt levegőkifújás. Valszeg a hideg miatt összeszűkült erek csökkent oxigénszállítása miatt éreztem így. Azután lassan bemelegedtem, persze a lábam, arcom, fülem kézfejem állandó fázása megmaradt. A légzésem normalizálódott, de kicsit ijesztő volt az eleje. Amúgy unalmas volt az úszás. A nehézkes tájékozódás bosszantott közben. Bepárásodott a szemüvegem, és nehéz volt kiemelni a fejem a vízből a ruha miatt, illetve, ha mellúszásra váltottam, nem haladtam, annyira fenntartott a ruha, hogy nem tudtam elég vizet hajtani ebben az úszásnemben. Sajnos, ahogy várható volt, a tíz perccel utánunk indított női korosztály legjobbjai "hátba csaptak" az úszás végére. A vízből kijövet durván szédültem, mindig megszenvedi a keringési rendszer, ha vízszintesből hirtelen függőleges helyzetbe kerül, ráadásul futni kellett, mert nem sétálni mentem ki. :) Adri is csinált itt pár fotót, és később beszámolt pár "táncos léptű" versenyzőről is. Én elég egyenesen tudtam futni, csak homályosan láttam a terepet magam előtt. Nagy volt a depó, így mire kerékpárra szálltam, kitisztult a fejem is.
Kerékpár. Na, itt látványosan kijött, hogy akik eljárnak a korosztályos VB-kre, azok többnyire komolyan veszik a sportági felkészülést, és rövid távon nagyon jó tempót képesek menni. Én tekertem egy 30-as átlagot, de alig előztem, ellenben mellettem csak úgy zúgtak el a jobbnál jobb gépeken a menők. Nyomtam, ahogy tudtam, de nem szokta a szervezetem ezt a fajta mozgást, és a kerékpár beállítása sem lehet vmi tökéletes, mert a vége felé már fájt az alsó hátam. Többször is kiálltam a nyeregből, hogy tehermentesítsem kicsit. Három kört mentünk a rakparton, és a Budafoki úton. Egész tűrhető volt az út minősége, csak a pályát mérték el. Én 34.2km-t mértem, és az időm is ezt igazolta. Sajnálom, hogy ilyen nehéz kimérni egy pontos távot egy ilyen komoly versenyen... Bolyozni tilos volt, és a versenybírók komolyan is vették, sokszor hallottam a sípot, sok büntetést kiosztottak. Ha vkit kétszer kellett figyelmeztetni, az már egyben kizárással is járt. A tempóm miatt nem volt aggódni valóm, mindenki pillanatok alatt elhúzott, de azért én is folyamatosan figyeltem. A kerékpározás alatt megettem másfél energiaszeletet, és megittam kb. 7dl izotóniás italt. Ez elég is volt. A futás előtt megint jött egy hosszú depózás, vagy 3-400m-t is tolhattam futva a kerékpárt, mire a helyére tettem...
Gyors zokni és cipőcsere, majd újabb rohanás a depóban, és már a pályán is voltam. A gáttól a Lánchídig futottunk fel a rakparton. Az eleje elég nyűgös volt. Kerékpárról futásra váltani sem egyszerű. Jól ki van találva ez. :) Jó tempóban tettem egyik lábam a másik elé, csak a légzésre kellett figyelnem. Betoltam egy energiagélt az elején, majd rá egy kis vizet, és toltam, hiszen innen max. egy óra volt hátra, és a nap is kisütött. :) Jól éreztem magam, a pulzus sem ugrott magasra, és előztem is. A Lánchídhoz érve, találkoztam a kollégámmal, Regővel, aki az utolsó szakaszra fordult rá, és a Bazilikáig nagyjából együtt is futottunk. Ott Ő elsprintelt a célig, nekem még volt egy kis köröm át a Lánchídon, majd egy kis kiegészítéssel vissza. Mikor újra a pesti oldalra értem, Adrit is észrevettem a pálya szélén, akinek sikerült átkommandóznia a Kopaszi-gáttól. A BKV-ra jellemző, hogy én hamarabb odaértem futva... :) Itt már próbáltam sprintelni, megúsztam a görcsöt, és az időm 2h 40min 05sec lett. Bár nehezen hasonlítható össze, de a júliusi Vasi Vasember olimpiai távjához képest szűk 13 és fél percet javítottam. Kaptam takarót, érmet, ehettünk banánt, volt víz és izotóniás ital. Kimentem Adrihoz, találkoztunk Regővel, majd kis fotózkodás után visszahajóztunk a kerékpárunkért, egyéb cuccainkért, és hazatekertem.

Statisztika:
Teljes idő: 2h 40min 05sec, átlag pulzus: 167, max pulzus: 188, kalória: 2279
Úszás: 32min 26sec, átlag pulzus: 169, max pulzus: 177
Depó1: 5min 14sec, átlag pulzus: 158, max pulzus: 183
Kerékpár: 1h 08min 00sec, átlag pulzus: 164, max pulzus: 173, táv: 34.2km, átlagsebesség: 30.3km/h, maxsebesség: 34.9km/h
Depó2: 5min 28sec, átlag pulzus: 155, max pulzus: 172
Futás: 48min 57sec, átlag pulzus: 173, max pulzus: 188

Korosztályban a 111 indulóból a 102. helyen végeztem, a férfi összetettben 961-ből 868. lettem, és az 501 női indulóból is megelőzött 419. Tehát a teljes abszolút eredménylistában 1462-ből 1287. helyezést értem el. :)
A futással nagyon meg vagyok elégedve, 5percesnél gyorsabb kilométerekkel teljesítettem! Viszont a kerékpár tényleg gyenge volt. Ha jövőre belevágok egy-két versenybe, a kerékpárra nagyobb hangsúlyt kell fektetnem.

Ricsi