Nuweibából „hazafelé”
2008.08.01.:
Nuweiba központja nagyon pici (bár a település hosszan elnyúlik), pár üzlete van, többek között Internet Café is. :) Turista nemigen jön ide be a szállodából. A nap folyamán egy japán párral találkoztunk összesen. Az Internet Café-t a helyiek használják chat-elésre. A netezést követően vettünk a vegyesboltban 2 és fél kiló friss gyümölcsöt, mely sárga mangóból, fügéből és guavából állt. Most érik a mangó itt Egyiptomban, van zöld és sárga. A sárgát imádjuk, mert nagyon édes. Kár, hogy otthon nem lehet kapni ezt a fajtát… Ezek a gyümik egységáron voltak, kilója 10 L.E., azaz kb. 285.- Forint. :) A helyi szuveníreseket jól megúsztuk (csak néhány ilyen boltocska van), megígértük, hogy legközelebb bemegyünk körülnézni. Itt még nem olyan erőszakosak, mint Kairóban vagy Hurghadában.
Mivel mindent elintéztünk, amit akartunk, ideje volt visszaindulni a Sonestába. Jó szokásunkhoz híven nem a faluban fogtunk taxit, hanem inkább kigyalogoltunk a főúthoz. Busznak sajnos esélye sem volt, mert pl. Taba és Dahab között napont kétszer megy busz. Egyik kora reggel, másik kora délután. Meg aztán ki tudja, hogy Nuweibában hol van a megállója. Turistabusz pedig nem vehet fel, még ha van helye, akkor sem. Persze abba az irányba, ami nekünk kellett, jóval kevesebb autó ment (nem mintha a másikba olyan sok ment volna), de pár perces próbálkozás után egy helyi autó megállt nekünk. Két korunkbeli arab srác ült benne, látszott rajtuk, hogy módosabbak. Saját autójuk volt, modern, szép, tiszta, még a nejlon is rajta volt az ülésen. Tarabeen-ba (Nuweiba északi része) mentek, keresték a szállásukat. Pár percen belül a Nakhil Inn nevű resort-ban találtuk magunkat, ahol a vezető rögtön „welcome drink”-kel kínált minket, pedig mondtuk, hogy mi nem megszállni jöttünk, csak véletlenül tévedtünk be hozzá. Gondoltuk, hogy hívunk onnan egy taxit, de annyira kedves volt a fogadtatás, hogy beszélgetni kezdtünk. A tulaj végigmutogatta a szálláshelyet, az egész az ő álma, és ez látszik a kivitelezésen, látszik mennyire szereti. Fantasztikus a hangulata a helynek, szépek a szobák, a társalkodó, az udvar, a tengerpart. Ott van a Japanese Garden nevű korallzátony. A „feeling” Jericoacoara-ra emlékeztetett, és ez nagyon jó volt! Imádtunk ott lenni. Ha hátizsákosként, autót bérelve visszajövünk Egyiptomba, a Sínai-félsziget ezen részén tuti, hogy itt szállnunk majd meg. Kiderült, hogy ott van a szállásunk búvárcégének, Sinai Dolphin Divers, a másik bázisa, és épp volt ott három holland vendég is tőlünk, akik a nyílt vízi búvárvizsgára fizettek be éppen. Velük beszélgetve rögtön kiderült, hogy vissza tudnak vinni minket is a szállodába. :)
Adri & Ricsi
Nuweiba központja nagyon pici (bár a település hosszan elnyúlik), pár üzlete van, többek között Internet Café is. :) Turista nemigen jön ide be a szállodából. A nap folyamán egy japán párral találkoztunk összesen. Az Internet Café-t a helyiek használják chat-elésre. A netezést követően vettünk a vegyesboltban 2 és fél kiló friss gyümölcsöt, mely sárga mangóból, fügéből és guavából állt. Most érik a mangó itt Egyiptomban, van zöld és sárga. A sárgát imádjuk, mert nagyon édes. Kár, hogy otthon nem lehet kapni ezt a fajtát… Ezek a gyümik egységáron voltak, kilója 10 L.E., azaz kb. 285.- Forint. :) A helyi szuveníreseket jól megúsztuk (csak néhány ilyen boltocska van), megígértük, hogy legközelebb bemegyünk körülnézni. Itt még nem olyan erőszakosak, mint Kairóban vagy Hurghadában.
Mivel mindent elintéztünk, amit akartunk, ideje volt visszaindulni a Sonestába. Jó szokásunkhoz híven nem a faluban fogtunk taxit, hanem inkább kigyalogoltunk a főúthoz. Busznak sajnos esélye sem volt, mert pl. Taba és Dahab között napont kétszer megy busz. Egyik kora reggel, másik kora délután. Meg aztán ki tudja, hogy Nuweibában hol van a megállója. Turistabusz pedig nem vehet fel, még ha van helye, akkor sem. Persze abba az irányba, ami nekünk kellett, jóval kevesebb autó ment (nem mintha a másikba olyan sok ment volna), de pár perces próbálkozás után egy helyi autó megállt nekünk. Két korunkbeli arab srác ült benne, látszott rajtuk, hogy módosabbak. Saját autójuk volt, modern, szép, tiszta, még a nejlon is rajta volt az ülésen. Tarabeen-ba (Nuweiba északi része) mentek, keresték a szállásukat. Pár percen belül a Nakhil Inn nevű resort-ban találtuk magunkat, ahol a vezető rögtön „welcome drink”-kel kínált minket, pedig mondtuk, hogy mi nem megszállni jöttünk, csak véletlenül tévedtünk be hozzá. Gondoltuk, hogy hívunk onnan egy taxit, de annyira kedves volt a fogadtatás, hogy beszélgetni kezdtünk. A tulaj végigmutogatta a szálláshelyet, az egész az ő álma, és ez látszik a kivitelezésen, látszik mennyire szereti. Fantasztikus a hangulata a helynek, szépek a szobák, a társalkodó, az udvar, a tengerpart. Ott van a Japanese Garden nevű korallzátony. A „feeling” Jericoacoara-ra emlékeztetett, és ez nagyon jó volt! Imádtunk ott lenni. Ha hátizsákosként, autót bérelve visszajövünk Egyiptomba, a Sínai-félsziget ezen részén tuti, hogy itt szállnunk majd meg. Kiderült, hogy ott van a szállásunk búvárcégének, Sinai Dolphin Divers, a másik bázisa, és épp volt ott három holland vendég is tőlünk, akik a nyílt vízi búvárvizsgára fizettek be éppen. Velük beszélgetve rögtön kiderült, hogy vissza tudnak vinni minket is a szállodába. :)
Adri & Ricsi
Megjegyzések